Boldog Alain de la Roche (1) sajnálkozva nyilatkozott arról a langyosságról, amellyel rózsafüzért imádkozott egy párizsi domonkos templomban, Mindenszentek nyolcadik felében 1465-ben. Hirtelen megjelent neki a Szűzanya, több szűz kíséretében:

„Ne fuss el, fiam!” – mondta neki. „Ha kétségeid vannak velem vagy a társaimmal kapcsolatban, vess keresztet felettünk.”

Ha a pokol látomásai vagyunk, hirtelen eltűnünk; ha viszont a Mennyország látomásai vagyunk, akkor megmaradunk, és a belőlünk fakadó ragyogás még élénkebb lesz.

Alain keresztet vet. A jelenés fénye intenzívebbé válik.

„Ó, fiam, ne kételkedj többé! Én vagyok a szűzi jegyesed” – mondta neki a kísértet. „Mindig szeretlek, és mindig érdeklődtem irántad.”

De tudd, hogy senki sincs bánat nélkül ezen a világon; sem én, sem a Fiam, sem a földön élő szentek közül senki sem volt szenvedés nélkül. És ez még nem minden: a hit és a türelem fegyverzetébe burkolózva készülj fel a még nehezebb megpróbáltatásokra, mint amilyeneken eddig keresztül kellett menned.

Mert nem azért választottalak, hogy díszszemlén katonává tegyelek, hanem hogy lássam, hogyan harcolsz bátor és hősies férfiként Jézus Krisztus zászlaja alatt és az én zászlóm alatt.

Ami a néhány napig tartó aszályt és sivárságot illeti, ne aggódj miatta; én akartam, hogy ezt a megpróbáltatást átéld; viseld el büntetésként és vétekként korábbi hibáidért; és fogadd el eszközként a türelemben való előrelépéshez és az élők és holtak üdvösségéhez.

(1) Alain de la Roche, aki 1428 körül született Plouër-sur-Rance közelében, Bretagne-ban (Franciaország), és 1475-ben halt meg Zwolle-ban, Hollandiában, egy 15. századi breton domonkos szerzetes volt. Ünnepnapja szeptember 9.

René Laurentin atyától