Hónap: 2013. augusztus

Társadalmaink állott levegőjén

Emmanuel L. Di Rossetti bejegyzése , közzétéve Hozzászólás beküldése

„Azt mondják nekünk, hogy a világ levegője belélegezhetetlen. Egyetértek. De az első keresztények minden reggel bűnökkel, bálványokkal és az isteneknek felajánlott füstölőszerekkel telített légkört találtak az ajtajuk előtt. Több mint kétszáz éven át lekicsinyelték, rágalmazták és marginalizálták őket a társadalmi folyó áramlatai, amelyek elsodorták és teljesen elutasították őket. Vajon bárki is belegondol, hogy keresztségük kegyelme szinte teljes mértékben elszakította őket a városi élettől? Lemondtak a nagyobb polgári eseményeken való részvételről, például egy bíró beiktatásáról vagy egy győztes hadvezér diadaláról, mert ezek közül a szertartások közül egyiket sem avathatták fel anélkül, hogy füstölőszert áldoztak volna fel a császárnak, egy isteni személynek. Keresztségük kegyelme távol tartotta őket a fürdőktől, a rómaiak által nagyra becsült reggeli találkozóhelytől, testük meztelensége és magatartásuk szerénytelensége miatt. Lemondtak a cirkuszi előadásokról is a kegyetlen jelenetek miatt, amelyek fő témájuk voltak. De ezek az első keresztények társadalmat alapítottak, és ez a társadalom a szellem erejével lerombolta az ősi…” pogányság. Földi reményük arra a vágyra korlátozódott, hogy ne haljanak meg, mielőtt látnák Krisztust visszatérni a felhőkön, és ők voltak a keresztény Európa alapítói.

Dom Gérard, a Holnap kereszténységében

A totalitárius államokról

Emmanuel L. Di Rossetti bejegyzése , közzétéve Hozzászólás beküldése

„A totalitárius államok, amelyek felváltva használnak hazugságot és erőszakot (hazugságot az erőszak elfedésére és erőszakot a hazugságokat felfedezők elhallgattatására), sikerük nagy részét annak köszönhetik, hogy megbénították a szélhámossággal és a hazugságokkal szembeni reakció erőit. Ez erkölcsi szinten van.”

Dom Gérard a Holnap Kereszténységében

Donoso Cortès beszéde (1850)

Emmanuel L. Di Rossetti bejegyzése , közzétéve Hozzászólás beküldése

„A reguláris hadseregek az egyetlen dolog, ami ma megakadályozza, hogy a civilizáció elveszjen a barbárságban. Ma egy új látványosságot látunk a történelemben, egy újat a világban: uraim, mikor látta a világ – a mi időnket kivéve –, hogy fegyverekkel haladunk a civilizáció, eszmékkel pedig a barbárság felé? Nos, a világ ezt látja, miközben beszélek. Ez a jelenség, uraim, annyira komoly, annyira furcsa, hogy némi magyarázatot követel tőlem. Minden igazi civilizáció a kereszténységből származik. Ez annyira igaz, hogy minden civilizáció a keresztény zónában koncentrálódott. Ezen a zónán kívül nincs civilizáció, minden barbárság. És ez annyira igaz, hogy a kereszténység előtt nem voltak civilizált népek, mert a római nép és a görög nép nem volt civilizált nép. Művelt népek voltak, ami nagyon más.
A kereszténység a következő három dologgal civilizálta a világot: a hatalmat sérthetetlenné, az engedelmességet szentté, az önmegtagadást és az áldozatot, vagyis inkább az isteni szeretetet tette civilizálttá. Ily módon a kereszténység civilizálta a nemzeteket.” Nos (és itt a megoldás egy nagy problémára), a tekintély sérthetetlenségének, az engedelmesség szentségének és az áldozat isteniségének eszméi – ezek az eszmék már nem léteznek a polgári társadalomban: a templomokban vannak, ahol az igazságos és irgalmas Istent imádják, és a táborokban, ahol az erős Istent, a csaták Istenét imádják a dicsőség szimbólumai alatt. És mivel az egyház és a hadsereg az egyetlenek, amelyek megőrizték a tekintély sérthetetlenségének, az engedelmesség szentségének és a szeretet isteniségének eszméit, ők az európai civilizáció két képviselői is.
„Nem tudom, Uraim, vajon felkeltette-e a figyelmüket a két ember közötti hasonlóság, a szinte azonosság, akik a legkülönbözőbbnek, a legellentétesebbnek tűnnek, a pap és a katona közötti hasonlóság. Egyik sem önmagáért él, sem a családjáért. Mindkettőjük dicsősége az áldozathozatalban és az önmegtagadásban rejlik. A katona kötelessége a polgári társadalom függetlenségének őrködése. A pap kötelessége a vallási társadalom függetlenségének őrködése. A pap kötelessége meghalni, életét adni, mint a jó pásztor a juhaiért. A katona kötelessége, mint egy jó testvéré, papi életét adni. A papság úgy fog feltűnni Önök előtt, és valóban olyan is, mint egy igazi milícia. Ha figyelembe veszik a katonai hivatás szentségét, a hadsereg igazi papságnak fog tűnni Önök előtt. Milyen lenne a világ, milyen lenne a civilizáció, milyen lenne Európa, ha nem lennének papok és katonák?”