2013. november
-
Ernest Hello hírei a félelemről
De ha az általános félelemtől Jézus Krisztusnak az Olajfák kertjében mutatott félelmére térünk át, a csendet megfelelőbbnek találjuk a szavaknál. Szenvedése túlkapások sorozata, amelyek közül sok ismeretlen számunkra – mondja Folignói Angéla. De ezek a szenvedések, bármilyen szörnyűek is voltak, egymást követőek voltak, nem pedig egyidejűek. Folytatás :
-
A gregorián ének a liturgiára készült
Részlet a Szentmise tegnap, ma és holnap című műből, idézet Dominique Ponnau úrtól, az École du Louvre igazgatójától, a Le Mans-i konferenciáról, 1998. szeptember 19-én. "Emlékszem. Ez az emlék számomra szinte minden nap kulturális és emberi vonatkozás. 1985 júniusában történt, Pont-à-Moussonban, a konferencia végén. Folytatás
-
Levél barátomnak, Alvaro Mutisnak
Egy nap a 90-es években, épp az utcán sétáltunk, elhagyva a Hôtel des Saints-Pères-t, és Alvaro Mutis1 hirtelen megállt. Már majdnem a Rue de Grenelle sarkánál jártunk, amikor azt mondta nekem: „Emmanuel, az a benyomásom, mintha réges-régen így sétáltunk volna együtt egy cádizi utcában. És mi… Tovább olvasom
-
Álvaro Mutis a monarchiáról
A számomra meglehetősen fájdalmas paradoxon az, hogy már egészen fiatal koromtól kezdve királypárti voltam. Szinte azt mondhatnám, hogy gyerekkorom óta. A történelemmel kapcsolatos első olvasmányaim arra késztettek, hogy megvizsgáljam, honnan ered a monarchia és hogyan működik. Nagyon jól tudom, hogy a monarchia, ahogyan én értelmezem, és ahogyan más korok megtapasztalták, ma már elképzelhetetlen. […] Folytatás
-
Részlet Álvaro Mutis A huszár című verséből
[…] A százéves must, melyet a pincékben vízzel hintenek meg. Karjának és bronz árnyékának ereje. Az üvegablak, mely szerelmeit meséli el és utolsó csatáját idézi fel, minden nap egy kicsit jobban elsötétül a rossz olajjal táplált lámpák füstje alatt. Mint egy sziréna üvöltése. Folytatás
-
Nocturno. Alvaro Mutis verse
A láz vonzza egy androgün madár dalát, megnyitva az utat a kielégíthetetlen gyönyörhöz, amely szétágazik és átszeli a föld testét. Ó! a gyümölcstelen hajózás a szigetek körül, ahol a nők kebleik friss egyensúlyát és a félelmetes hangot kínálják az utazónak csípőjük mélyedésében! A gyengéd bőr. Folytatás: