P 210. – Jaj! barátaim, a természetfeletti élet, a lelkek, a szegény lelkek élete nem mentes sok szennytől… Van bűn, van bűn. Ha Isten megnyitotta érzékeinket a láthatatlan világra, a puszta látványra… a förtelmes… a gonosz förtelmes burjánzásának puszta látványára?

P 211. És a plébánia egy kis templom. De ha az utolsó plébánia valamilyen lehetetlen módon meghalna, nem lenne többé templom, sem nagy, sem kicsi, nem lenne többé megváltás, semmi – Sátán meglátogatta volna népét.

– Még mindig sok egyházközség létezik a világon. De ez halott. Talán már régóta halott?

P 213. És most, a Gonosz már nem melegít benneteket – folytatta Fenouille papja. […] Teljesen zsibbadtnak, teljesen hidegnek érzitek magatokat. Mindig a Pokol tüzéről beszélünk, de senki sem látta őket, barátaim. A Pokol hideg.

P 218. A papok iránti gyűlölet az ember egyik legmélyebb érzése, és egyben az egyik legkevésbé ismert is. Hogy olyan régi, mint maga a faj, azt senki sem kételkedik, de korunk szinte hihetetlenül finomodott és kiváló lett. Ez azért van, mert más erők lealacsonyodása vagy eltűnése a papot, bár látszólag oly szorosan részt vesz a társadalmi életben, különlegesebb, besorolhatatlanabb lénnyé tette, mint bármelyik mágikus öregembert, akiket az ókori világ szent állatokhoz hasonlóan a templomok mélyén tartott elzárva, kizárólag az istenek bizalmas környezetében.

P 237. Ez a falu, és sok hasonló falu, folytatta Fenouille papja, mindig nyugodtan, mindezek az egykor keresztény falvak, amikor égni kezdenek - igen, mindenféle vadállatot fogtok látni kijönni belőlük, akiknek a nevét az emberek már rég elfelejtették, feltételezve, hogy egyet adtak nekik.

P 239. Igen, uram, eljön az idő (talán már el is jött?), amikor a vágy, amelyről azt hisszük, hogy lelkiismeretünk mélyén eltömítettük, és amely ott még a nevét is elvesztette, feltöri sírját. És ha minden más kijárat zárva marad előtte, hús-vérben talál majd egyet – igen, uram –, váratlan és, merem állítani, förtelmes, szörnyű formákban fogja megjelenni. Megmérgezi az elmét, elferdíti az ösztönöket és… ki tudja? Miért ne fizesse meg a test, a mi nyomorult, védtelen testünk még egyszer a lélek váltságdíját…, a másikért? egy új váltságdíjat?

P 240. Igen, uram, szabadon létrehozhat olyan rendet, amelyből Isten ki van zárva, de ezzel felmondta a paktumot. Ó, kétségtelen, hogy az ősi szövetséget nem lehet egy nap alatt felbontani, az Egyház túl sok kötelékkel ragaszkodik a társadalomhoz, még ha el is bukott! Eljön azonban az idő, amikor egy kétségbeesésre szervezett világban a remény hirdetése olyan lesz, mint égő szenet dobni egy lőporos hordó közepébe.