Egy kis, savanyú hangvételű könyvben ( De la France , Alain Paruit fordításában, L'Herne) Emil Cioran választ adott a francia rossz közérzetre. Elmagyarázta, mennyire törődik az unalommal, de kétféle unalmat különböztetett meg: azt, amelyik „a végtelenre nyitja kapuit”, „mint a lét immanens ürességének spirituális kiterjedése”, és azt, amelyet Franciaország egyik legfontosabb gonoszságának tart, a „végtelenségtől mentes” unalmat. „A világosság unalmának” nevezi. […] a megértett dolgok fáradtságának.