el gaviero
-
Levél barátomnak, Alvaro Mutisnak
Egy nap az 1990-es években, épp a Hôtel des Saints-Pères-ből kilépve sétáltunk az utcán, amikor Alvaro Mutis hirtelen megállt. Már majdnem a Rue de Grenelle sarkánál voltunk, és azt mondta nekem: „Emmanuel, az az érzésem, mintha réges-régen így sétáltunk volna együtt egy cádizi utcában.” És mi... Folytatás
-
Álvaro Mutis a monarchiáról
A számomra meglehetősen fájdalmas paradoxon az, hogy már egészen fiatalon királypárti voltam. Szinte azt mondhatnám, gyerekkorom óta. A történelemmel kapcsolatos első olvasmányaim arra késztettek, hogy a monarchia eredetét és működését kutassam. Nagyon jól tudom, hogy a monarchia, ahogyan én elképzelem, és ahogyan más korok megtapasztalták, ma már elképzelhetetlen. […] Folytatás
-
Részlet Álvaro Mutis A huszár című verséből
[…] A bor évszázados mustja, melyet a pincékben öntöznek. Karjának és bronz árnyékának ereje. Az üvegablak, mely szerelmeit meséli el és utolsó csatáját felidézi, napról napra sötétedik a rossz olajjal fűtött lámpák füstje alatt. Mint egy szirén jajveszékelése. Folytatás
-
Nocturno. Alvaro Mutis verse
A láz egy androgün madár dalát csalja elő, utat nyitva a kielégíthetetlen gyönyörnek, amely szétágazik és átszeli a föld testét. Ó! A gyümölcstelen utazás a szigetek körül, ahol a nők kebleik hűvös ringatását és csípőjük mélyedésében rejlő félelmetes mélységet kínálják az utazónak! A gyengéd bőr... Folytatás
-
Még egy megálló…
Álvaro Mutis egy igazán nagyszerű író, és ráadásul az egyik legkedvesebb barátom. Mivel már jó néhány éve nem adott ki könyveket, úgy gondoltam, egy kis tisztelgést teszek előtte „A csavargógőzös utolsó állomása” című novellából vett idézetekkel, amely tele van... Folytatás