2. rész: A temetés
– „ Kedves Iszmeném. Ma reggel azért jöttem, hogy elmondjam, mindent elintéztem. Ugyanazokat a temetkezési vállalkozókat fogadtam fel a két testvérünknek. Nem tudtam választani, és mivel a testvéreink nem hagytak utolsó kívánságokat, a saját kezembe vettem az ügyet, hogy a lehető leggyorsabban elintézzem a dolgokat. Még mindig rendeltem egy temetkezési vállalkozót, hogy tisztességesek legyenek. Ha el akarsz menni meglátogatni őket, délután 3 óra körül készen lesznek. Nem kell. Nos, ha tudsz tíz percet rászánni, az rendben lehet. Talán jobb lenne, ha például egy boldog képet készítenél róluk, még gyerekként. Mindkettőjüknek ugyanolyan urnát vettem. Egy pap eljön a ravatalozóba, és rövid beszédet mond a hamvasztás előtt. Elintéztem, hogy megérkezzen a temetkezési vállalkozóhoz. Látod, mindent elintéztem. Eteoklészt a temetőben temetem el, amely Thébától körülbelül harminc percre található, a főúton.” Polünikész számára bonyolultabb a helyzet nagybátyánk, Kreón törvényével. Úgy döntöttem, hogy a hamvait a csatatéren szórom szét, mivel a király nem akarja, hogy eltemessék. Ez logikus, nem igaz? „Mondd el, mit gondolsz, ebben nem vagyok biztos." Ez a portré Antigonéról, amint a 21. században testvérei maradványait viszi a temetkezési vállalkozónak, összefoglalja napjaink temetési szertartásait. Az ipari forradalom óta a család terméketlenné vált. A temetések már alig részei a családi hagyománynak. A modern világ a „make sense ” (értelmet adni) kifejezéssel nyugtatja magát, ahogyan az angolszász kifejezés fordítását manapság hallani, és milyen megnyugtató ismételgetni magunknak anélkül, hogy igazán bármi... értelme lenne, mert mik ezek a szinte véletlenül a földön talált mini-érzékek, mik ezek a sápadt , amelyek meghívják magukat anélkül, hogy bármi közünk lenne hozzájuk, vagy szinte semmi, ha nem egy múltbeli jelentés, egy józan ész, egy évszázadok által formált józan ész maradványai? A család pusztulása révén hiányzik a generációk közötti átadás, tetteink értelme elvész, ezért ki kell találnunk az értelmet hoznunk az értelmet, be kell állítani magunknak azt az illúziót, hogy még élünk, hogy nem mondtunk le teljesen a trónról. A megtévesztés azon alapul, hogy... tudatlanság, és ezen a ponton sem a csalás egy naptól származik. A halál családon belüli jelentését, ezt a ma már szinte teljesen elfeledett jelentést Antigoné idézi fel Szophoklész darabjában, ahol olyan értékek őrzőjeként áll, amelyek felszabadítanak, mert megvédik az embert az állattól. Antigoné megerősíti, hogy mit tud és mit nem tud az ember; megragad egy erőt, amelynek célja, hogy megvédjen minket a hatalomvágyunktól, és megtanítson minket a felelősség idejére; egy olyan időre a napjainkban, amelyet szakemberekre , akik a családot, az azt alkotó embereket és az idő által közöttük szőtt törékeny kötelékeket helyettesítik.
Bővebben az „Antigoné, lázadó és bensőséges (2/7. A temetés)”