Érzelem a Notre-Dame du Lys-ben

A Notre-Dame du Lys híveinek teljes gyülekezete csodálatos meghatottsággal töltötte el ma reggel a 11:15-kor kezdődő misét. Jelen volt egy bagdadi iraki keresztényekből álló küldöttség, valamint egy iraki pap, aki egyszerű és megható szavakkal beszélt a tavaly októberi bagdadi székesegyházban történt mészárlásról. Az események egyik szemtanújának beszámolója a mészárlásról néhány másodpercre mély elmélkedésbe repítette a gyülekezetet. A jelenlévő fiatal irakiak buzgón és elmélkedéssel követték a rendkívüli szertartású misét. Charles Fazilleau atya gyönyörű prédikációját arab nyelvre fordították, hogy az irakiak megőrizhessék a szenvedés vasárnapjának tanulságait.

Ahogy elhagyták a kápolnát, a mosolyok és kézfogások, amelyeket ezekkel a keletről érkezett, hitükben már oly próbára tett fiatalemberekkel váltottak, megható és örömteli pillanatot jelentettek. Messze a nyelvi akadályokon túl végtelen öröm sugárzott a szemükből. Az öröm, hogy Krisztusban élnek.

Jegyzetek a francia forradalomról

A cikkben szereplő, a francia forradalomról szóló idézetek többsége Jean Sévillia Történelmileg helyes

Szolzsenyicin: „Mivel az emberek nem rendelkeznek ugyanazokkal a képességekkel, ha szabadok, nem lesznek egyenlőek, és ha egyenlőek, az azért van, mert nem szabadok.”

Létezik egy forradalmi gondolat az állandó találmányról, amely ma is él. Ez a gondolat a Haladás eszméjében is benne foglaltatik. Hogy még minden feltalálásra vár. René Guénon azt mondta: „Nincsenek új gondolatok a Földön.” 

Robespierre: „Ha Lajost perbe lehet vonni, akkor mindig felmenthetik; ártatlan lehet: mit beszélek? Feltételezik, hogy az, amíg meg nem ítélik; de ha Lajost ártatlannak lehet vélelmezni, mi lesz a forradalommal?”

Westermann a Konventnek: „Nincs többé Vendée: elpusztult a szabad kardunk alatt. Lovaink lába alatt tapostam szét a gyerekeket, lemészároltam azokat a nőket, akik többé nem akarnak rablókat szülni. Nincs egyetlen foglyom sem, akiért magamat szemrehányást tehetnék. Mindent kiirtottam.”

Carrier (miután 10 000 ártatlan embert fojtott a Loire-ba): „Franciaországot temetővé fogjuk tenni, ahelyett, hogy a magunk módján nem újítanánk fel.”

„A Vendée-t el kell pusztítani, mert kételkedni mert a szabadság előnyeiben.”

Olvassa el a „Fontos tudnivalók a francia forradalomról”

A világi és a modern világ

Ott van a gyönyörű olasz „vergogna” szó, és ott van a francia „shame” szó, amely a modern korban elvesztette jelentését.

Ki ne találta volna magát már úgy, hogy egy vacsora kellős közepén kedves barátaival menekülni akart, hogy ne kelljen többé elviselnie a butaságot, az összefüggéstelenséget, a „kispolgári” megjegyzéseket, a közönségességet? A friss levegő iránti igény akkor jelentkezik, amikor a tüdőnk már nem képes tárolni a kevés környezeti levegőt. Nagyon gyakran ezek az emberek, akiket szeretünk, és akik csak azt ismételgetik, amit az újságokban, blogokon olvastak, idegesítenek minket... Az internet az intelligencia tiszta ellensége lehet.

Ezeken a vacsorákon általában akkor jutnak el a legrosszabb pontra, amikor a vallásról esik szó.

A szekuláris, modern világ egy szörnyű, változatos, izzó törvényt hozott: a vallást a „magánszférára” kell korlátozni. Ezt az utolsó médiakifejezést idézőjelbe tettem érthető okokból; ahogy az a médiakifejezéseknél gyakran lenni szokott, semmit sem jelent. Nem vagyok a vallásgyakorlás bizonyos mértékű diszkréciójának gondolata ellen, de ellenzem azt az elképzelést, hogy eltitkolják keresztény mivoltukat. Különösen egy olyan országban, mint a miénk! De nem ott van a probléma, és sehol máshol? Nem hagyta abba ez az ország az öngyűlöletet?

További információ a „A világi és a modern világ”