Onfray elolvasott egy könyvet, amely leleplezi Ernst Jünger kitaláltságát… Michel Vanoosthuyse: Fasizmus és tiszta irodalom . A könyv – az önmagát érzékiség filozófusának valló személy szerint – feltárja, hogy Jünger mindig is fasiszta volt, és éveket, élete nagy részét, fél évszázadot azzal töltött, hogy eltörölje ezeknek a fasiszta éveknek a nyomait. Bárki, aki ismerte Ernst Jüngert, akár távolról is, csak mosolyoghat ezeken a kijelentéseken. Groteszk, ahogy Ernst Jünger kitalálta az életét az utókor számára. Jünger mindig is ennek a machiavellista alaknak az ellentéte volt, akit Onfray egy könyvben vélt felfedezni. Az, hogy végre rájöttem, hogy Vanoosthuyse úrnak ezt a könyvét az Agone adta ki, mosolyt csalt az arcomra. Remélhettem volna, hogy Vanoosthuyse úr több időt tölt majd Jüngertől való tanulással, mintsem boszorkányüldözést folytatna ellene. A hátsó borító rendkívül fantáziátlan, a következő szavakkal zárul: "mit von maga után egy fasiszta múltú szerző belépése a 'tiszta' irodalomba". Mit is jelent ez egyáltalán? Jünger az egyetlen jobboldali szerző (itt azoknak a baloldali uraknak a gondolkodásmódját összegzem, akik bárkit egy szempillantás alatt fasisztának bélyegeznek), aki belépett az irodalmi világba? Mi a tiszta irodalom? Baloldali irodalom? Ez egy rossz kezdet Agone számára, aki már a hátsó borítótól kezdve nem éppen nagy szerkesztői tehetségről tesz tanúbizonyságot…
Ami Onfrayt illeti, a cikkből világossá válik, hogy őt csak egyetlen dolog aggasztja – és ebből a perspektívából meg is lehet érteni –, ez a szabadság, Jünger rendkívüli szabadsága minden korban, minden korszakban, egészen utolsó napjaiig. Michel Onfray semmit sem ért Jünger szabadságából. És mivel semmit sem ért belőle, gyűlölni akarja. Meg akarja mutatni, hogy ez csak álca. És Jünger fél évszázadot töltött azzal, hogy kidolgozza.
Mert Michel Onfray-nak egy életnyi erőfeszítés kellett ahhoz, hogy beleszeressen. Ez a könyv kellett ahhoz, hogy végre meglássa a fényt, ahogy ő maga is bevallja. Csak nevetni lehet ezen; Michel Onfray sarlatán, amikor az akar. És bolondnak néz minket. Ki hinne el egyetlen pillanatig is, hogy valaha is szerette Jüngert? Ha Onfray azt mondja, hogy kedveli Jüngert, az azért van, mert henceg. Színpadt tart. Nagyképűsködik. Ki akarja fejteni a mondanivalóját. Az vagyok. Azt hiszem. Nyitottság. Ökumenizmus. Önvizsgálat. Kritikus gondolkodás. Megint tolerancia. Tolerancia mindig. Tiszta lelkiismeret. Igen, most már csak ez van. Michel Onfray több életet is eltölthetne a nyomok eltüntetésével, de könnyű lesz feltárni az összes olyan alkalmat, amikor színlelt.
Kár, mert Michel Onfray képes olyan dolgokat is mondani, amelyek nem egyeznek a saját táborával, politikai nézeteivel vagy családjával. Néha sikerül kiszöknie a hálón, és felismernie az ellenfeleiben az őszinteséget. De mindig el kell engednie magát, mindig vissza kell húzódnia, mindig médiafigyelmet kell kérnie, mindig show-t kell csinálnia... Micsoda pazarlás. Nehéz megérteni, hogy Michel Onfray hogyan találhat érdeklődést Michel Vanoosthuyse apró, vádlós könyve iránt... A benyomása olyan, mint egy gyönyörű, fényes bundájú kutya dagonyázik a sárban.
Hozzászólás küldése