Így hát Onfray elolvasott egy könyvet, amely feltárja Ernst Jünger születését... Michel Vanoosthuyse: Fasizmus és tiszta irodalom . Feltárja – az önmagát érzékiség filozófusának valló személy mindig ezt mondja nekünk –, hogy Jünger mindig is fasiszta volt, és hogy éveket, élete nagy részét, fél évszázadot töltött azzal, hogy eltörölje ezeknek a fasiszta éveknek a nyomait. Bárki, aki ismerte Ernst Jüngert, akár távolról is, csak mosolyoghat ezeken a kijelentéseken. Groteszk, ahogy Ernst Jünger megfabrikálja az életét az utókor számára. Jünger mindig is ennek a machiavellista karakternek az ellentéte volt, akit Onfray egy könyvben vélt felfedezni. Végre mosolyt csal az arcomra, hogy rájöttem, hogy Mr. Vanoosthuyse könyvét az Agone kiadó adta ki. Remélhettem volna, hogy Mr. Vanoosthuyse több időt tölt majd Jüngertől való tanulással, mint azzal, hogy boszorkányüldözést folytasson körülötte. A hátlap tehát különösen ihletmentes, mivel ezekkel a szavakkal zárul: „mit takar egy fasiszta múltú szerző belépése a „tiszta” irodalomba.” Mi is ez? Jünger lenne az egyetlen jobboldali szerző (itt összefoglalom ezeknek a baloldali uraknak a gondolkodásmódját, akik a fasiszta szót igenre vagy nemre adják), aki belépett az irodalomba? Mi a tiszta irodalom? Baloldali irodalom? Rossz kezdet ez az Agone kiadóknak, akik a hátlaptól kezdve nem mutatnak nagy szerkesztői mesterséget...

Ami Onfrayt illeti, a cikkből megértjük, hogy őt csak egyetlen dolog aggasztja, és ennek fényében meg is érthetjük őt – a szabadság, Jünger rendkívüli szabadsága minden korban, minden korszakban, egészen utolsó napjaiig. Michel Onfray semmit sem ért Jünger szabadságából. Így, mivel semmit sem ért belőle, gyűlölni akarja. Meg akarja mutatni, hogy ez csak egy álca. És Jünger fél évszázadot töltött annak alakításával.

Mert Michel Onfray-nak egy életnyi erőfeszítés kellett ahhoz, hogy átverjék. Biztosan ez a könyv kellett ahhoz, hogy leleplezze ártatlanságát , ahogy ő is beismeri. Csak nevethetünk, Michel Onfray cselekszik, amikor akar. És minket bolondnak néz. Ki hinne el egyetlen pillanatig is, hogy valaha szerette Jüngert? Ha Onfray azt mondja, hogy szereti Jüngert, az azért van, mert henceg. Henceg. Fellengzősködik. Úgy érti. Az vagyok. Azt hiszem. Széles látókörűség. Ökumenizmus. Önvizsgálat. Kritikus gondolkodás. Tolerancia továbbra is. Tolerancia mindig. Jó lelkiismeret. Igen, most már csak ez van. Michel Onfray több életet is eltölthet a nyomok eltüntetésével, könnyű lesz felidézni az összes alkalmat, amikor színlelt.

Kár, Michel Onfray olyan dolgokat is tud mondani, amik nem tartoznak a klánjához, a táborához, a politikai családjához. Néha ki tudja súrolni a hálót, és felismerni az ellenfeleiben az őszinteséget. De mindig el kell engednie magát, mindig össze kell gömbölyödnie, nyilvánosságra kell hoznia magát, ezért muszáj színre vinnie... Annyi pazarlás. Nehéz megérteni, hogy Michel Onfray hogyan találhat érdeklődést Michel Vanoosthuyse apró, terhelő könyve iránt... A benyomás olyan, mint egy gyönyörű, fényes szőrű kutya hempereg a sárban.