A robotok ellen

Egy szemfelnyitó történetet hallottam ezen a héten… Messze van attól, ahogyan vezetőink a televízióban felmagasztalják magukat. Egy fiatal munkanélküli nő egy munkaügyi központban töltött napja egy projekttel gyorsan megpróbáltatássá vált.

Nathalie vagyok. 37 éves. Tíz évig vezetői asszisztensként dolgozott ugyanannál a cégnél. Ez a kisvállalkozás, kevesebb mint öt alkalmazottal, nehézségekkel küzd, és el kell bocsátania néhány alkalmazottját. A tulajdonosok beleegyeztek, hogy hónapokra fizetéscsökkentést vállalnak, hogy megtartsák a csapatukat, de ez hiábavaló. Az adószabályozás és a piaci változások megakadályozzák őket abban, hogy megtartsák az alkalmazottaikat. Csak a két partner marad alkalmazottként. Ez a kis cég az időgazdálkodásra specializálódott, és képzéseket – egyéb informatikai szolgáltatások mellett – kínál ügyfeleinek. Nathalie-nak van egy ötlete, és megbeszéli a vezetőivel: szofrológiát szeretne képezni. Részt vett néhány képzésen. Úgy érzi, hogy ez jó választás számára. Talált egy iskolát, amely egyéves programot kínál. Nagyon motivált. A vezetői érdeklődnek a projektje iránt, és arra ösztönzik, hogy folytassa. Még abban is hisznek, hogy a jövőben lehetőségük lesz kihasználni a tehetségét, és szofrológiai szolgáltatásokat kínálni ügyfeleiknek. A vezetők és az alkalmazott együtt készítik elő a dokumentumot, amelyet benyújtanak a munkaerő-közvetítő ügynökségnek.

Nathalie felhívja a munkaügyi központot, és nagyon pozitív választ kap telefonon. A tanácsadó, akivel beszél, csodálatosnak találja, hogy Nathalie-nak van egy projektje, és ennyire motivált, hogy megvalósítsa. Nathalie értesítést fog kapni az időpontfoglalásról…

Nathalie, hóna alatt a dossziéjával, megérkezik a megbeszélt időpontra. Késő este újraolvasta. Pontosan tudja, mit fog mondani. Nem mintha hamis képet akarna mutatni magáról, de csak egy kívánsága van: hogy az akarata és a motivációja érvényesüljön. Leül egy tanácsadóval szemben, aki nem az, akivel telefonon beszélt. Magabiztos és szívesen elmagyarázza a projektjét. A tanácsadó figyelmesen hallgat. Bőséges jegyzeteket készít. Nathalie örül ennek a figyelmes hallgatónak. Örömmel tölti el, hogy a projektjét meghallgatják. Egy rövid beszélgetés után a tanácsadó felnéz és összefoglalja:
„Vezetői asszisztensi állást keres, és szofrológusként tervez dolgozni a következő kritériumok szerint: minimum bruttó x eurós órabér; legfeljebb 45 perces ingázás oda-vissza; teljes munkaidős, állandó szerződés…”

A tanácsadó felemeli a fejét és Nathalie-ra néz: „Így van, igen?” Nathalie igennel válaszol, persze, de hozzáteszi, hogy a képzés után önálló vállalkozói státuszt szeretne felvenni.

A tanácsadó így folytatta:
„Jelenleg személyre szabott támogatást kap, és aktívan részt vesz a Pôle emploi (a francia állami foglalkoztatási szolgálat) munkájában az álláskeresés során.
A célja:
— TÁMOGATÁST KAPHAT KARRIERTERVÉNEK KIDOLGOZÁSÁBAN
. Elkezdte átgondolni karriertervét. Lépéseket tett a szofrológus szakmával kapcsolatban. A szakma jobb megértése érdekében maga is szofrológiai foglalkozásokon vett részt. Arra biztatlak, hogy folytassa a reflexiót másokkal való találkozás révén. Talált egy iskolát, de ez 3500 euróba kerül, amelyet hajlandó finanszírozni. A projektben való segítségnyújtás érdekében projekttámogatást kínálunk.
Emlékeztetünk arra, hogy a keresésben való segítségnyújtáshoz a következőket biztosítjuk:
— állás- és képzési ajánlatok
— szabadon hozzáférhető források (telefon, fénymásoló, internetterminál stb.)
— dokumentáció az álláskeresési technikákról
— álláskeresési workshopok
— információk a munkaerőpiacról…”

Itt döbbenünk rá, hogy jelenlegi köztársasági elnökünk csodálatos foglalkoztatási tanácsadó lett volna! Néhány mondat teljesen értelmetlen! Technokrata kettős beszéd működés közben. Nathalie nem akar segítséget a projektje kidolgozásában; tudni akarja, hogy a munkaügyi hivatal fedezi-e a képzését vagy sem! Ha nem, akkor kölcsönt vesz fel a finanszírozáshoz. Konkrét válaszokat akar, és a válasz előre elkészített mondatok gyűjteménye, amelyek egyszerűen csak arra szolgálnak, hogy megnyugtassák azzal, hogy zavart keltenek, elmagyarázzák, hogy mostantól teljes mértékben biztosított, hogy nincs mitől félnie... De Nathalie egyetlen félelme az, hogy nem tudja befejezni a képzését! Miközben számos ingyenes dokumentumhoz hozzáférést ajánlottak neki, hogy többet megtudjon, megtagadták tőle a szükséges információkat! Kafka, tűnj el ebből a történetből! Nathalie még azt is kijelentette, hogy hajlandó finanszírozni a képzését a munkanélküli segélyéből vagy kölcsönből! A világ megőrült, ahogy a dal mondja..

A tanácsadó határozott lépéseket fog tenni. Nathalie-ra néz olyan tekintettel, mint aki megérti a problémát, mint aki együttérez vele, sőt, aki empátiával is rendelkezik – ez normális, a modern világban semmi sem történik empátia nélkül. Ezt mondja neki, és ezt írja is neki:
„Megerősítem a szolgáltatásra való regisztrációját: Megerősítem karriertervét. Időpontja van 2014. december 1-jén, hétfőn az ALTEDIA szolgáltatónál a következő címen…
Amennyiben távolmarad erről az időpontról, és ezt írásban is alátámasztott, jogos ok nélkül nem jelenik meg, a Francia Munka Törvénykönyve L. 5412-1. és R. 5412-1–R. 5412-8. cikkei értelmében köteles vagyok eltávolítani Önt az álláskeresők listájáról.
Tisztelettel: Az Igazgató”

Ez a „Karrierterv megerősítése” program 42 napra elosztva 12 órán át tart, 2014. december 1-jétől kezdődően. Nathalie kétségbeesett! Egy magánszervezet képzésén kell részt vennie, hogy megerősítse karriertervét. Egy képzés, amely 12 órás lesz! A tanfolyamot a Pôle Emploi (a francia állami foglalkoztatási szolgálat) kínálja egy magánszervezeten keresztül. Jól elköltött adók, és kétségtelenül aranybánya ennek a cégnek. Bár nem célom kritizálni a cég minőségét, amiket nem ismerek, megkérdőjelezem ezt a kötelező folyamatot valaki számára, aki pontosan tudja, mit akar csinálni.

Így történt tehát, hogy 2014-ben Franciaországban egy tapasztalt fiatal nő akarata ellenére egy bizonyos irányba terelődik. Nathalie természetesen maga finanszírozza szofrológiai képzését. Mindent megtesz, hogy minimalizálja a munkanélküliségét. Vissza akarja szerezni függetlenségét, és nem akar egy olyan rendszertől függeni, amely mindig megpróbálja elfojtani lelkesedését és motivációját egy hegynyi bürokráciával. Ennek a rendszernek, akárcsak a világnak, amelyben hatalmát gyakorolja, van neve: totalitarizmus. Egy lágy totalitarizmus, mindenképpen. Egy kényelmes totalitarizmus, sőt. Mégis totalitarizmus, mert az egyén tagadása. Annak tagadása, ami az embert alkotja, ahol az egyént egy nyugtató hang ringatja álomba, kényelmesen bekuckózva, csak hogy egy idő után rájöjjön, hogy az ágyának lepedője és takarója kényszerzubbony.

Frissítés: Az azonnali készségfelmérő képzésbe való behelyezés „technikája” ugyan adófizetői pénzbe kerülhet, de fő előnye, hogy a statisztikák szemében az álláskereső már nem számít álláskeresőnek. Ezért nyilvánvaló, hogy a havonta közölt adatok hamisak, hogy ezt mindenki tudja, a politikusoktól a médiáig, hogy senkit sem érdekel, és hogy a helyzet csak rosszabbodhat.