A modern korban az elismerés minden formájának elvesztése, keveredve az őrült individualizmussal, mindenkit arra késztet, hogy bármilyen elismerésre vágyjon. Mindenki a dicsőség pillanatáról álmodik, a média a legkeresettebb forma, legyen az televízió vagy közösségi hálózatok, mert a végső elismerés egyik formájaként jelenik meg; a tükörkép, csodálnak engem, és csodálom, hogy csodálnak. A múlandóság abszolút állapotban uralkodik, ez a közvetlenség nyugtalanít, mert tiltja a kontemplációt, az intimitást, a belső életet azáltal, hogy fojtogató lármával, az üldöző tömeggel, a perverz szemérmetlenséggel helyettesíti azokat.