Esszé az egzotikumról

Csak azok érezhetik a Különbséget, akik erős Individualitással rendelkeznek.

A törvény erejénél fogva: minden gondolkodó szubjektum feltételez egy tárgyat, fel kell tételeznünk, hogy a különbség fogalma közvetlenül egy egyéni kiindulópontot implikál.

Hadd éljék át teljesen ezt a csodálatos érzést azok, akik érzik, hogy mik ők és mik nem.

Az egzotikum tehát nem a turista és a középszerű néző kaleidoszkópszerű állapota, hanem az erős individualitás választására adott élénk és kíváncsi reakció egy objektivitással szemben, amelynek távolságát érzékeli és élvezi. (Az egzotikum és az individualizmus érzései kiegészítik egymást.)

Az egzotikum tehát nem alkalmazkodás; tehát nem valami önmagán kívüli dolog tökéletes megértése, amit az ember önmagában is magáévá tenne, hanem egy örök felfoghatatlanság éles és közvetlen érzékelése.

Induljunk ki tehát ebből az áthatolhatatlanságból. Ne hízelegjünk magunknak azzal, hogy szokásokat, fajokat, nemzeteket, másokat fogunk asszimilálni; hanem ellenkezőleg, örüljünk annak, hogy soha nem leszünk képesek erre; így fenntartva magunknak a Sokféleség érzékelésének örömének állandóságát. (Itt merülhet fel ez a kétség: a Sokféleség érzékelésére való képességünk növelése a személyiségünk összezsugorítását vagy gazdagítását jelenti? Azért, hogy ellopjunk tőle valamit, vagy hogy számosabbá tegyük? Kétségtelen: a teljes Univerzummal bőségesen gazdagítsuk. Clouard nagyon jól mondja: "Ez a naturalizmus, látjuk, nem a lealacsonyításunkat, sem a szétszórtságunkat, sem azt az előnyt jelenti, amelyet a természet az emberi személyiség rovására szerezne, hanem a szellemünk kibővített birodalmát a világ felett.")

Victor Segalen , Esszé az egzotikumról, a sokszínűség esztétikájáról . Fata Morgana Editions.


Tudjon meg többet Emmanuel L. Di Rossetti blogján

Iratkozz fel, hogy megkapd a legújabb bejegyzéseket az e-mail címedre.

Hozzászólás küldése

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Tudja meg, hogyan dolgozzuk fel a hozzászólásai adatait .