Egyre kellemesebb számomra hallani ezeket a beszédeket nyugatiaktól, akik a katolicizmus halálán, a vallás e régi bőrének halálán, vagy akár Isten halálán mulatoznak, egészen egyszerűen.
Az esszék, legyenek azok filozófiaiak vagy sem, a beszédek, legyenek azok intelligensek vagy sem, és mindenekelőtt a globális falu üres fecsegése, nem tudják elfedni a mankók csörömpölését, azok sántítását és ezért bizonytalan járását, akik néha egyedül, gyakran csoportokban érkeznek, hogy megbélyegezzék ezt a túl sokáig fennálló katolikus vallást. Nevetésük durva, és ők maguk tehetetlenek. Feltűnően hasonlítanak azokra a jóllakott római szenátorokra, akik Róma bukásának előestéjén a barbárok puszta említésén is nevettek.
Tovább nevetnek, mert nem tudják, hogy fogyatékosok; megelégszenek az állításukkal, mert nem látják, hogy a csónak, amit kormányoznak, felszívja a vizet. És mivel a büntetlenség az életmódjuk és a gondolkodásmódjuk, bohóckodásaiknak senkinek sem szabad figyelmen kívül maradniuk. Qui tollis peccata mundi …
Nem a vallás tűnik el. Nem a vallás hal meg. Az ő világuk az, ez az arrogáns és unalmas nyugati világ, amely fokozatosan belemerül saját ellentmondásaiba, és továbbra is összetéveszti az illúziókat a valósággal, egy letűnt dicsőségből és lélektelen lelkesedésből él.
Ez a nyugati világ, amely kétségbeesetten szenved a kényelmétől és ideggyengeségétől, nem sokáig fog fennmaradni.
A katolikus egyháznak évről évre több papja, több híve és több missziója van világszerte... Ha a nyugati világ már nem fogadja be, ha a nyugati világ úgy gondolja, hogy már nincs rá szüksége, ha a nyugati világ, amelyet egyre inkább a hatalomvágy hajt, elmenekül saját történelme elől, akkor a nyugati világ az, amely elkerülhetetlenül elsüllyed. A katolikus egyház azonban soha nem szűnt meg karját nyújtani felé, és megmutatni neki a fennmaradásának feltételeit.
Hozzászólás küldése