Egy barátom keresett meg, hogy megkérdezze tőlem azt az Ernst Jünger-idézetet (az Acélviharok ), amelyet a 2. Idegen Gyalogezred tisztjei között szerettünk ismételgetni. Azért írom le ezen a blogon, mert emlékszem, hogy Antoine Lecerf szerette ezt az idézetet, és hogy kesztyűként illik rá:

Lehetőséget kaptunk arra, hogy a nagy érzések láthatatlan sugaraiban éljünk, és ez felbecsülhetetlen kiváltságunk marad.