Antigoné, dacos és bensőséges (6/7. A hivatás)
Annyi történet az identitásról! A szó sem a görög eposzokban, sem a tragédiákban nem szerepel. Antigoné korában az identitás azon alapul...
Annyi történet az identitásról! A szó sem a görög eposzokban, sem a tragédiákban nem szerepel. Antigoné korában az identitás azon alapul...
A relativizmus gyengéd társnak bizonyul. A relativizmus olyan, mint Donissan atya lókereskedője. Az ember utazhat a társaságában. Soha nem unatkozik, ő...
Nem arról van szó, hogy az önmagunkká válás mindig valaki mássá válásról szól? Mivé válhat az, aki nem a valódi énje felé törekszik? Az embernek folyamatosan ki kell töltenie az űrt...
Abban az őrült törekvésben, hogy elhitesse velünk, hogy mindig mindent választhatunk, a modern kor módszeresen a létet a birtoklással helyettesítette. Mégis ez a logika...
A tekintély elvesztette presztízsét az alázattal együtt. A tekintély a kérlelhetetlen rend, a meggondolatlan erőszak, a zsarnokság szinonimájává vált...
A munkám – és már majdnem kimondtam, hogy a küldetésem – az, hogy egyesek, sőt, akár egy harmadik fél hitét is megtörjem: a hitet a...
Középkori lelkem van, és az a gondolatom, hogy hazám lelke középkori, hogy szükségszerűen átélte a reneszánszt, a reformációt,...
Ha „Franciaország szerencsétlenségei példaértékűek”, akkor harminc évbe telik majd, mire kiheverjük az előzőt: a jobboldal lazaságának és a szektásságnak az esetét...
3. rész: Sors. Az ember a fáról származik. Az embert, akárcsak a fát, ugyanúgy meghatározzák a gyökerei, mint a gyümölcsei. Az embert, akárcsak a fát...
Az általános félelem tehát olyan tökéletességekkel rendelkezik, amelyek a gonoszból hiányoznak. Talán a keresztre feszítést szörnyűbb módon élték át az Olajfák kertjében...
2. rész: A temetés – „Legkedvesebb Ismeném. Ma reggel azért jöttem, hogy elmondjam, mindenről gondoskodtam. Ugyanazt a temetkezési vállalatot vettem igénybe…”.
Ezen az esős vasárnapon, miközben újraolvastam a csodálatos Ostinato margójára feljegyzett jegyzeteimet, e gyöngyszemre bukkantam a gyöngyszemek között: Ne rejtsük el az alakjainkat...
Ő egy pedáns; a pedáns olyan valaki, akinek üres, felfuvalkodott elméje van, aki mivel tele van szavakkal, azt hiszi, hogy tele van ötletekkel, a saját frázisaiban mulat, és áltatja magát...
Nevezzük totalitárius államnak azt, amelyik a liberális és demokratikus mentalitás által lerombolt társadalmi integráció felváltására tett kísérletből ered...